Simone Sachin vagyok, 19 éve láttam meg a napvilágot Hollandia egy eldugott kis szegletében. Igaz, anyám Angliából származott, mégis idemenekült, miután édesapámból vámpír lett. Bár tudta, nem tud véglegesen elbújni, mégis megpróbálta. Ugyanis a férfi, akit egykor szeretett, már a vér, a gyilkolás szerelmese lett, és megölte nővéremet, Aileent. Anyám erős nő volt, és értett a kardforgatáshoz is. Kiskoromtól kezdve a vámpírok elleni harcra nevelt, felvértezett a bosszúvágy adta hatalmas akaraterővel, és átadta nekem tudományát. Megtanított beszélni különböző nyelveken, elvégre előtte tolmács volt. Így anyanyelvem mellett remekül beszélek finnül, franciául, és oroszul is. Mivel tudta, a kardforgatás nem elég az üdvösséghez, ezért különböző harcművészeti iskolákba járatott, ahol a testemet edzhettem, illetve olyan emberek vigyáztak rám, míg ő dolgozott, akik a tőrökhöz, és lőfegyverekhez értettek. A modern fegyverekhez soha nem értettem túl jól, de a régi fegyverek, az íj, a dobócsillagok, tőrök, és a kard igazi barátaimnak nevezhetők. Na igen, igazi barátok… Nekem soha nem voltak velem egykorú pajtásaim, a gyerekkorom egyenlő volt az örökös harccal és tanulással. Úgy 15, 16 éves korom tájékán kezdtem el nagyobb „gyerekekkel” bandázni, a lehető legrosszabb társaságból. Igaz, Hollandiában nagyon nagy a hagyományok tisztelete, mégis elég sok manapság ott a törvényszegő fiatal, akiket nem érdekel a népi viselet, és a hétvégi templom sem (igen, az igazság az, hogy engem sem). Szóval velük éreztem magamat igazán jól. Sajnos így egyre tunyább lettem, már csak a káros szenvedélyeknek éltem. Anyám ezen felháborodva majdnem megölt, csak hogy észhez térítsen, és hetekig bezárva tartott. Sikerrel járt, eztán nem kerestem fel a „barátaimat”. Viszont valaki más felkeresett minket. Apám ránk talált egy hűvös őszi éjjelen, és megölte anyámat. Nekem sikerült megsebesítenem őt annyira, hogy az lefoglalja, amíg én elmenekülök, de tudtam, ezzel nincs vég, és egyik tanítómnál húztam meg magam hetekig. Az újságokból értesültem róla, hogy anyám temetéséről lemaradtam, aminek tudatától a mai napig nem tudok szabadulni, mert nagyon szerettem őt. Napokkal később, mikor épp rémálmomból ébredtem, furcsa dologra lettem figyelmes. Az ágyam és én a levegőben lebegtünk, mintha a gravitáció csődöt mondott volna. Azonban ezt csak úgy fogtam fel, mintha álmodnék, és olyan fáradt voltam, hogy rögtön vissza is aludtam. Másnap azért megpróbáltam megemelni valamit az akaratommal, de nem sikerült, így biztos voltam benne, hogy csak egy hülye vízió volt. Ám amint elmeséltem a tanítómesteremnek, hitt nekem, sőt, elmondta, hogy nincs ezen mit csodálkozni, ez a vámpírvadászok adottsága. Később gyakorolgattam, és hittem is benne, így már a kardomat, és a tőreimet is tudtam rövid időn belül az akaratommal irányítani. Eztán a tanítóm próbált egyre több mindenre megtanítani, amire addig nem volt időm. Tudta, apám még fog engem keresni. ÉS meg is történt. Tél volt, és nagyon hideg. Felkészültem a támadásra. Ő azonban csak állt velem szemben, és nézett rám.

- Nem foglak bántani! – mondta, és ekkor egy furcsa szag csapta meg orromat… A hazugság bűze. Ha ezt nem érzem, hittem volna neki, olyan jól megjátszotta az ártatlant

- Hazudsz! – vágtam rá, és egy tőrt hajítottam felé, amit megspékeltem egy kicsit képességemmel, így nehezebb volt kitérnie előle. Ekkor apám támadt. Én kitértem előle, de a mellettem álló tanítómat szíven szúrta egy tőrrel. A bosszúvágy csak fokozódott bennem. Erre apró jégdarabok hullottak a plafonról. Az ablakok is kezdtek befagyni, és még hűvösebb lett, mint azelőtt volt. Én azonban már nem fáztam. Apám egyszerűen megfagyott, mivel ráirányult a haragom. Ekkor még a jégtömb felé hajítottam egy tőrt, és letérdeltem tanítóm mellé. Az utolsó szavaiból egy nevet vettem ki: Blackwood.

Így kerültem ide. Nem tudom, mi lett apámmal utána, és miközben kerestem ezt az erődöt, próbáltam megismételni a fagyasztást, de csak egyszer sikerült, és egy fekete rózsával. Az igazlátás sem megy könnyen, úgy tűnik, minden csak szükséghelyzetben jön elő, de a telekinézist már teljes magabiztossággal alkalmazom nagyobb tárgyakon is, mondhatni, már profi vagyok benne. Semmi nem ment könnyen, mindenért megszenvedtem, és nem tudom, maradhatok-e itt, de remélem, végre befogadnak, és együtt irthatom az itteniekkel a mocskos vámpírokat, akik meg sem érdemelnék, hogy éljenek… Bosszúvágyam csillapíthatatlan, türelmetlen vagyok, és túl gyorsan hozok túl rossz döntéseket. A tanulást nagyon fontosnak tartom, főleg, ha harcról van szó. Nem vagyok hívő, semelyik vallásnak nem hiszek, én csak a tanítóim és anyám eszméiben bízok, és ezt sokkal jobbnak tartom, mint bármely ostoba vallás tisztelőjének isteneibe vetett hitét.
Kinézetre: nem vagyok túl magas, és testemen a hegeket tetoválások fedik el. Sportos alkatom van, és lenge öltözékem eléggé kitűnik. Mindig hordok magamnál fegyvereket, és nem sűrűn rejtem el őket.