Az egész történetem 1986. március 4-én kezdődik egy kis faluban valahol egy erdő közepén. Sosem tudtam meg, hogy hogy hívták azt a falut, de nem is hiányzik
Az a nap egyben öröm is volt és bánat. Az öröm az, hogy megszülettem, bár apám ezt nem értékelte nagyon, mivel ahogy én a világra jöttem úgy távozott eme világból édesanyám. Apám ettől a naptól fogva egészen a haláláig gyűlölt engem, amit tisztán a tudatomra adott, már baba korom óta.
Még amikor kicsi voltam csak annyiban mutatkozott ez ki, hogy egy idegen nőnek adott, hogy ő neveljen fel engem, tanítson meg az alapokra. Így tanultam meg írni, olvasni és még pár dologra ami történetem folyamán ki fog derülni.
Amikor betöltöttem a tizenhatot apám úgy döntött, hogy többet már nem kell tanulnom, hogy most már vele lehetek. Őszintén megmondva mikor ezt megtudtam örültem. Azt hittem, hogy szeret, hogy hiányzom neki és azért szeretné, hogy vele éljek, de már első héten rájöttem, hogy tévedtem és naiv voltam. Semmi ilyenről nem volt szó. Ő csak azért akarta, hogy vele legyek, hogy elkezdjek dolgozni, hogy ő mehessen minél többet kocsmába vedelni az alkoholt. A munkámat már az elejétől kezdve utáltam, de nem volt más lehetőségem, mivel máshoz nem értettem, na meg nagyon jól is kerestem ezzel. Hogy mit kellett tennem? Pénzért árultam a testem ezt egy idő után megszoktam, kivéve egy dolgot. Apám mindig részegen jött haza és azonnal azt kérdezte, hogy mennyit kerestem aznap. Ha túl kevés volt mérges volt, hogy mért nem többet és elkezdett verni. Ha meg elég volt? Nem igazából sosem volt neki elég. Mindig csak többet akart. Nem csak pénzt, hanem belőle is egyre többet akart. Így lett az, hogy vad idegen férfiak mellett apámnak is örömöt kellett szereznem testemmel.
Az ember rögtön megkérdezi magában, hogy mért nem hagytam ott őt, mért szöktem el otthonról. A válasz egyszerű, mert nem volt hova mennem. Nem ismertem senkit, semmit a falun kívül. Nem tudtam, hogy mi várna rám, nem tudtam semmit az életről, csak azt amit megtanítottak nekem.
Sok év telt el így egészen 3 év. Abban a négy évben többet változtam mint 16 évben. Sokat fogytam, szinte az összes bordám kilátszott már. Tele voltam kék, zöld foltokkal illetve vágásokkal. Egyre kevesebb fiatal férfi kívánt meg, így mindig nekem jutottak az apám korú férfiak. Nem kell mondanom, hogy a munkám így sokkal rosszabb volt, hiszen ha még utáltam is még mindig jobban szerettem, hogy fiataloknak elégítem ki a vágyait, mint időseknek. Természetesen ezt apámat nem érdekelte és csak tovább vert, hogy még több pénzt keressek, hogy ő még többet lehessen a kocsmájában. Ugyan ebben az évben mikor betöltöttem a tizenkilencet megláttam egy jól öltözött, nagyon helyes férfit aki korombeli volt az utcán. Nem kell mondanom, hogy azonnal belé szerettem, de persze az sosem vett észre, vagy ha igen csak lenézően nézett rám.
Egyik nap minden úgy kezdődött ahogy az eddigi összes nap. Apám kiabál én meg próbálok minél hamarabb eltűnni otthonról. Ezen a napon nem volt sok kliensem, főleg napközben, viszont este már több volt. Már majdnem indultam haza mikor egy újabb jött. Ő más volt mint az eddigi összes. Látszott rajta, hogy egy gazdag úrról van szó. Így hát természetesen elvállaltam, ami életem egyik legnagyobb hibája volt. Később kiderült, hogy a férfi vámpír volt és meg is harapott engem. Elájultam és csak arra ébredtem, hogy valaki ütögeti az arcom gyengéden és szólít, hogy kelljek fel.
Nem értettem, hogy mi a baj, de ahogy megéreztem a sebem visszatértek az emlékezeteim. Nem tudtam akkor sok mindent a vámpírokról. Őszintén megmondva addig nem is hittem bennük. Este kezdtem éhes lenni, de még sem kívántam semmilyen ételt, de mikor megláttam apámat kényszert éreztem arra, hogy megharapjam. Ugyan úgy, ahogy engem megharaptak. Hát nem hezitáltam sokat megtettem, de azzal a férfival ellentétben én nem hagytam meg az életét. Miután csillapítottam éhségemet azonnal összepakoltam cuccaimat és elhagytam a falut. Nem tudtam, hogy merre induljak, csak annyit, hogy itt akarom hagyni ezt a helyet. Több nap gyaloglás után rátaláltam Bloodforestre és mivel már nagyon gyenge voltam nem akartam tovább menni. Azt gondoltam, hogy majd itt új életet kezdek.