Hinda Vichi

**Agatha Ravenna Moon** · Téma: Hinda Vichi 2008-03-02, 17:40

A nevem Hinda Vichi!

Angliában
Cambridge-ben születtem 19 éve. Szüleim A Cambridge-i egyetemen voltak
tanárok. Mindketten archeológusok, és emiatt sokat utaztak. Gyakran
hívták őket külföldre, hogy bizonyos újabb, érdekesebb leletekkel
kapcsolatban kikérjék a véleményüket. Ilyenkor engem házvezetőnőnkre
bíztak, egy svéd származású szigorú matrónára, aki szerint a gyereknek
csendben kell ülni a sarokban mozdulatlanul. Gyűlöltem vele lenni, és
pici koromtól könyörögtem szüleimnek, hogy vigyenek magukkal útjaikra,
de soha nem teljesítették a kérésemet.

Egy
alkalommal, amikor nyolc éves voltam, szüleimet Mexikóba hívták.
Elutaztak ismét, és én keserves egy hónapig vártam visszatértüket. Azon
a napon, melyen meg kellett volna érkezniük, nagyon izgatott voltam,
egyrészt mert örültem, hogy viszontláthatom őket, másrészt mert másnap
volt a születésnapom, és vártam, hogy Mexikóból milyen különleges
ajándékot hoznak nekem. Egyszercsak megszólalt a telefon a
nappalinkban, és láttam, hogy házvezetőnőnk arca elsápad, majd letette
a telefont, és szokatlan kedvességgel magához húzott. Elmondta, hogy a
repülő, melyen szüleim utaztak hazafelé, lezuhant, és a fedélzeten
mindenki meghalt.

Rémisztő
napok következtek. Nem tudtam mi lesz velem, és házvezetőnőnk sem sokat
foglalkozott velem, hiszen tudta, hogy fizetést már senkitől nem fog
kapni ezért. Végül egy férfi érkezett a házunkba, és apám barátjaként
és kollegájaként mutatkozott be. Eldorph Morterousnak hívták, és
okmányokkal igazolta, hogy apám rá bízta nevelésemet, és örökségem
kezelését, ha vele és anyámmal valami baj történne.

Morterous
magához vett. Kedves családja volt, egy mosolygós felesége, és csecsemő
korú kislánya, Nina. Rengeteget voltam együtt Ninával, és nagyon
megszerettem. A furcsa csak az volt, hogy Eldorphot mindig csak
sötétedés után láthattam, és soha senki nem magyarázta meg nekem, hogy
merre járt. Felesége, Inez, nagyon kedves volt, és állandóan
mosolygott, de gyakran felfedeztem rajta a szomorúság jeleit. Ha
rákérdeztem, mindig letagadta, és vidámságot erőltetett magára.

Morterouséknál
kedves, szerető családra találtam. Egy napon azonban saját kislányukkal
együtt otthon hagytak, és elindultak valahová. Eldorph a szemembe
nézett mielőtt elment, és rámbízta Ninát arra az esetre, ha nem
térnének vissza. Ekkor már tizennégy éves voltam, Nina pedig nyolc. Épp
annyi, mint én, mikor elvesztettem a szüleimet. Eldorph átadott egy
borítékot azzal az utasítással, hogy csak akkor bontsam ki, ha ők nem
térnének vissza egy héten belül…soha nem tértek vissza.

Egy
hét múlva felbontottam a borítékot, és elolvastam a benne található
írásokat. Elképedtem a tartalmukon. Kiderült, hogy Nevelőapám vámpír,
és Feleségével együtt azért mentek el, mert egy másik vámpír meg akarta
ölni őket, és féltek, hogy ha itt támad, Nina és én is veszélybe
kerülünk. A harc kimenetele kétséges volt, és mostanra nyilvánvalóvá
vált számomra, hogy nevelőszüleim alul maradtak. Vonakodva bár, de
felvilágosítottam Ninát arról, hogy szülei meghaltak, és magunk
maradtunk. Újra kezdtük az életünket. Pénznek nem voltunk híján, és
Eldorph arról is gondoskodott, hogy megbízottjai kezeljék vagyonunkat a
mi javunkra.

Nina és és
nagyon jó barátnők lettünk. Én azonban nem adtam fel, hogy megtaláljam
szülei gyilkosát. Nyomoztam a vámpírok után, de néhány regényen, és
egymásnak ellent mondó ezoterikus könyvön kívül mást nem találtam
róluk. Végül évekig tartó munkával kinyomoztam, hogy Eldorph és Inez
azon a kérdéses napon Skóciába utaztak egy kis faluba, és elhatároztam,
hogy követem a nyomukat. Addigra felnőttem huszonegy éves voltam, és
Nina a tizenötödiket töltötte be. Úgy hagytam magamra, ahogy Eldorphék
engem. Gondoskodtam róla, hogy semmiben ne szenvedjen hiányt, és hogy
ha nem térnék vissza, vagyonomat ő örökölje. Rábíztam én is egy
borítékot arra az esetre, ha nem térnék vissza három hónapon belül, és
nevelőapám nyomába eredtem.

Megtaláltam
a skóciai falut, és a fogadót, ahol megszálltak. Olyan embert azonban,
aki emlékezett volna rájuk, a hosszú évek elteltével nem leltem, egy
öreg kivételével, aki felfigyelt Eldorph és egy másik férfi különös
szokására akkoriban, hogy csak éjszakánként jöttek elő szobájukból.
Elmondta azt is, hogy Inez gyakran ült egyedül a fogadóban, és mindig
nagyon szomorú volt. Kikérdeztem az ismeretlen férfiról, de nem tudott
róla semmit, csak hogy a nevelőszüleim melletti szobában lakott. A
fogadósnak azonban meg voltak a régi nyilvántartásai, és egy
tekintélyesebb összeg ellenében hajlandó volt megmutatni nekem.
Megtaláltam a férfi nevét, és akkori elérhetőségét Németországban,
Görlitzben. Habozás nélkül utána indultam.

Görlitzbe
érve folyamatosan tudakozódtam felőle, és kiderült, hogy befolyásos
üzletember hírében áll, de találkozóit mindig napnyugta utánra teszi.
Megkerestem a titkárnőjét, és időpontot kértem tőle, de csak hetekkel
későbbre tudott adni. Berendezkedtem egy elegáns szállodában, és addig
is a várost jártam, és múzeumokat látogattam. Egy napon egy kis utcában
sétálta hazafelé egy bárból, egy-két órával napnyugta után, mikor egy
sötét árnyék elállta az utamat. Eldorph és Inez gyilkosa volt. Ezt
nyíltan a tudomásomra is hozta, és megfenyegetett, hogy ha tovább járok
utána, ugyanúgy végzem, mint nevelőszüleim. Titok maradt előttem, miért
nem ölt meg rögtön. Én azonban kihasználtam. Tudtam, hogy vámpír, és
körültekintően kell eljárnom, de mindenáron meg akartam ölni. Gazdag
voltam. Hivatásos terroristákat fogadtam, és egy éjszaka
felrobbantattam velük ellenfelem limuzinját, mikor ő is benne
tartózkodott. Néztem, ahogy a kocsi kiég, és az ő teste szénné ég.

Megnyugodva
tértem haza, de a Ninával megbeszélt határidőből alaposan kicsúsztam.
Mikor hazaértem, kiderült, hogy Nina felbontotta levelemet, és tévesen
arra a következtetésre jutott, hogy én is vámpír vagyok, ám mivel nem
tértem vissza időre, azt hitte, meghaltam. Elindult vámpírokat keresni,
hogy nyomdokomba lépjen. Hónapokig kerestem, mire megtudtam, hogy
Darkmoonba ment, és követtem őt.

Jelenleg
22 éves barna hajú, barnaszemű nő vagyok. Vámpírrá szeretnék válni.
Nina miatt, Eldorph miatt, de leginkább önmagam miatt. Önfejűségem és
makacsságom ismerőseim körében közismert, így biztos vagyok benne, hogy
el fogom érni, amit akarok.

_________________
A Darkmoon kastély fővámpírja. 1009 éves, remek párbajvívó és csak egy kicsit szadista... Tanítványokban bővelkedik: Hinda, Christin, Pandora, Talina, Sabine, Aurelia, Elizabeth jelenleg az élő tanítványok gárdája. A mestere Raymond.