Hannah

**Agatha Ravenna Moon** · Téma: Hannah 2008-03-02, 17:41

Hannah

Babilónban
születtem kre. 666-ban. Édesapám katona volt, születésem utáni harmadik
évben, egy hódító hadjárat során vesztette életét. Édesanyám egyedül
nevelt. Beteges volt, a munkát is alig bírta, és sajnos mire
betöltöttem hatodik életévemet, már meghalt.

Ezek után az utcán éltem, itt kerestem magamnak ennivalót, mindig volt valaki, aki megszánt.

Az
utcán ismerkedtem meg egy arab kereskedővel, Zerikával. Eleinte
kedvesnek tűnt, és maga mellé vett. Együtt mentünk Egyiptom fővárosába,
Memphisbe. Itt kezdett a sorsom tragikussá válni. Az ételért, azért a
kevésért, amit enni kaptam, meg kellett dolgoznom. Zerika nem tűrt meg
maga mellett, dolgozni küldött. Amikor nem hoztam pénzt haza, már nyúlt
is a vesszőért, és megvert alaposan. Így tengettem napjaimat. Keserves
két év volt mögöttem, amikor sorsom megváltozni látszott. Egy férfi
szemtanúja volt az egyik verésemnek. Amikor már a vérem is kiserkent az
ütések nyomán, odajött, és kérdőre vonta Zerikát, hogy az ő gyermeke
vagyok e? Az arab erre nem tudott mit mondani, dühöngve és az öklét
rázva odébb állt. A férfi felemelt a földről, rám mosolygott, és
magával vitt.

Mire reggel
felébredtem, egy puha ágyban találtam magam. Az ágyam szélén a furcsa
idegen ült és mosolygott. Nem féltem tőle, de mégis olyan idegennek
éreztem a közelségét. Hálás voltam neki azért, amiért elhozott az
arabtól, ezzel megmentve az életemet.

A
férfi neve Anthon volt. Ahogy teltek a hetek egyre jobban
összeismerkedtünk. Ő tudós volt, csillagász. Lányaként nevelt, és én
apámként szerettem őt. Taníttatott olvasni, írni, és amikor betöltöttem
a tizenkettedik életévemet, saját maga kezdte el a matematikát, a
csillagászatot és az orvostudományt tanítani. Mindig azt mondta, hogy
az istenek segítenek bennünket, hogy előre haladhassunk. Boldogan
teltek a napjaink, amikor egy pap, árulással vádolta meg nevelőmet. Nem
maradhattunk, hajót béreltünk és meg sem álltunk Athén városáig.

Új
ország, még több tudás. Megismerkedtem a művészetek különböző ágaival,
a szobrászattal, a festészettel, és ami szívemhez még ma is közel áll,
a költészettel. Anthon itt is vagyonos embernek számított, az
arisztokrácia örömmel fogadta őt, és hallgatta meg véleményeit a
politikai és egyéb kérdésekben. A görög nyelvet gyorsan elsajátítottam,
és kivételes tudásra tehettem szert Euterpé tanításai segítségével.

Kre.
642-ben Anthon magához hivatott. Komor volt az arca, egy pillanatra
megijedtem tőle. Elmondta nekem, hogy veszélyben van az élete, és
beavatott ama rejtélyes tudományba, ami az ő életét ötvözte… a
vámpírság művészetébe. Elmondott mindent, amit csak nekem, mint
tanítványának tudnom kellett, aztán ezt a tudást vérünk egyesítésével
is megerősítette. Vért adott nekem, vámpír lettem. A mai napig nem
tudom elfelejteni, milyen finom volt a vére, amikor én azt ízleltem!

Ezek
után nem maradhatott velem sokáig. Egy hónapig tanított. Ez alatt az
idő alatt elsajátítottam azt a tudást, ami ekkortól a vérem miatt, már
szabadott volt. Az árnyjárás fajtám egyik megbecsült, és halálos
képessége. Ezen tudás az akarattól függ. Azon vámpírok, kik
rendelkeznek ezzel, életre keltik, irányítják a sötétséget (az
árnyékokat) - a klán doktrínái szerint ez a sötétség nem más, mint a
vámpírlélek anyaga, amit a vámpírrá válás megerősített és megrontott.

A hónap eltelte után atyám magamra hagyott, mert Uralkodóként szólította a kötelesség, hiszen harcban álltunk a várfarkasokkal.

Én,
új képességeimmel felszerelkezve útnak indultam, hogy megismerjem a
világot, és a benne élő fajtársaimmal felvegyem a kapcsolatot. Nem
minden sikerült a terveim szerint. Sok helyen ellenségesen fogadtak, és
az életemre törtek. Ifjúként lebecsültek engem, és a véremet akarták.
Ezek az évek megedzettek fizikailag. Meg kellett védenem magam, mind az
emberekkel, mind a vámpírokkal szemben. Újra tanulásba fogtam, hogy
járatos legyek a háború nemes művészeteiben. Ebben segítségemre volt
gyorsaságom és veleszületett ügyességem, így könnyedén képes voltam a
nálam erősebb ellenfeleket is szétszabdalni, mielőtt azok egyetlen
erőteljes csapást rámérhetnének. Amikor pedig harci képességeimet a
Lasombrák sötétség feletti uralmával párosítottam, valóban szörnyű
ellenféllé váltam.

Évszázadok teltek el úgy, hogy én jártam a világot, és Anthonról semmit nem tudtam.

Ezen
évek alatt kapcsolataimat építettem ki, és azokat ápoltam. Rengeteg
barátra tettem szert, ahogy múltak az évek, és már nem számítottam
ifjúnak. Beleilleszkedtem az emberek világába vámpírként. Ott voltam a
győztes csatákban, és ott voltam, mikor a halottainkat egymásra hányva
temették el. Láttam nagy embereket megszületni és kormányozni, és
láttam a bukásukat.

Egyik
utam Rómába vezetett, itt találkoztam ismét Anthonnal, aki mit sem
törődött az idő múlásával, oly szeretve fogadott, mintha el sem ment
volna. Együtt maradtunk. És egymásba szerettünk. Ám minden jónak vége
szakad egyszer. Tekintélyes vámpír voltam ugyan, de vérem még
forrongott, így elhagytam atyámat, aki annyira szeretett, hogy nem
tagadott meg, így miután rájöttem mekkorát tévedtem ezzel a lépésemmel,
ugyan nem voltunk többet egy pár, de gyermekeként bánt velem.

Ez
után ismét elszakadtunk. Engem kihelyezett orosz földekre hercegnek. Az
itt töltött évszázadok sorsom alakulásának támpillérjeivé váltak.
Köztudott, hogy orosz földön soha nem tűrték meg az újakat, az
idegeneket, főleg nem, ha az illető nő. Hercegként az volt a dolgom,
hogy megvédjem domíniumom területét a betolakodóktól, és tartsam a
politikai kapcsolatot. Nem voltam könnyű helyzetben, de segítséget a
büszkeségem miatt soha nem kértem. Ezen a helyen találkoztam fajtársaim
mérhetetlen gyűlöletével a legnagyobb mennyiségben. Legelső harcom
majdnem az életembe került, de megmaradtam. Hetekig tartott, mire
felgyógyultam és ismét végezhettem tisztségemhez méltó feladataimat. A
sok küzdelem, és vér ára az lett, hogy hosszú idő elteltével, végre
sikerült egy kis tiszteletet kifacsarni a környező hercegektől. Én
magam mind fizikailag, mind szellemileg megerősödtem. Képesnek éreztem
magam, hogy én is mesterré váljak, így magam mellé vettem egy ifjú
lányt a közeli faluból. A neve Liona volt. Ő lett az első gyermekem,
aki azóta is megrendíthetetlen hűséggel, és tisztelettel szolgál. Ezek
után elcsendesültek az évek…

Sokáig
vártam arra, hogy hírt kapjak atyám felől. Elsuhantak fölöttem az évek,
és körülöttem az emberek világa összeomlani látszott. Az első és
második világháborút tömeges veszteségek árán, de sikerült fajomnak
túlvészelni, hercegségemen belül sok volt a halott. A második
világháborúban adtam vért második gyermekemnek… a neve David volt.
Megsebesült a harcmezőn, és segítségért könyörgött… megsajnáltam, de az
életét csak emberi mivoltának feladásával menthettem meg. Szerettem
Davidet… de sajnos… hatalmam áldozata lett. Nekem, mint hercegnek sok
riválisom volt, így egy bérgyilkos megölte a fiamat, kinek haláláért 18
vámpír lakolt. Szomorúságom elveszett az idő homályában.

Domíniumomat nem hagytam el a 2002-ig, amikor is, magához hívatott atyám.

Ekkor
éppen Angliában tartózkodott, így utam is oda vezetett. Anthon évei
meghaladták a 4000 évet, szemei fáradtak, és meggyötörtek voltak.
Tudtam, hogy valami fontosat akar nekem mondani… így is volt. Sokáig
beszélgettünk az elmúlt évszázadokról, a gyermekeimről, de az ő tetteit
soha nem említette. Láttam rajta, hogy belefáradt az uralkodásba… nem
mondta így ki nyíltan a szemembe… de én biztos voltam benne, hogy ez
van az idehívatásom hátterében. A hatalmat nem adta ki a kezéből, csak
halála esetén jöhettem volna számításba, de fontos politikai, és
gazdasági dolgokról, valamit a vámpírtársadalom hibáiról, és jövőbeli
megpróbáltatásairól is szó esett.

Egy
évet töltöttem mellette, amikor menni kellett… megint. Én is útra
keltem, és régi kapcsolataimat felelevenítve bejártam a világot.

2003-ban
Budapestre érkeztem, és az itt lévő herceg szívélyesen fogadott, így
áthelyeztem székhelyemet ide, és letelepedtem. Ebben az évben
ismerkedtem meg, (mint utóbb kiderült, nagyon régi szálakra
visszavezetve egyik rokonommal), akit 2006-ban tettem vámpírrá. Rá két
évvel a Pesti herceg meghalt, és én kaptam meg atyámtól a hercegséget,
ezt a domíniumot egy korridoron keresztül csatoltam össze az orosz
földeken lévővel, amely területileg meghaladta ennek a kétszeresét.
2005-ben új gyermekeim száma meg növekedett. Az egyikük rá nem
termettsége okozta majdnem a halálomat. A tárgyalás, és a büntetésem
elvégzése után, atyám árulás áldozata lett, Oroszországban ölte meg őt
egy horda felbérelt vámpír, emlékét nem feledem. Árulóit kivégeztettem.

Hannah

_________________
A Darkmoon kastély fővámpírja. 1009 éves, remek párbajvívó és csak egy kicsit szadista... Tanítványokban bővelkedik: Hinda, Christin, Pandora, Talina, Sabine, Aurelia, Elizabeth jelenleg az élő tanítványok gárdája. A mestere Raymond.