Gabrielle

**Agatha Ravenna Moon** · Téma: Gabrielle 2008-03-02, 20:25

Sziasztok!

A nevem Gabrielle. 1988. december 9-én születtem, Liverpoolban. A
nagymamám szerint úgy zuhogott aznap az eső, mint még soha, az ő
ittléte óta, pedig Ő itt született. Azt mondta, azon a délutánon is
éppígy esett, amelyiken a szüleim és a nővérem gépe lezuhant. Később
megtudtam néhány régi újságcikkből, hogy néhány őrült lelőtte a
pilótát, a másodpilótával és az utaskísérőkkel együtt és az óceánba
vezette a repülőt. A nagymamámék engem okoltak a halálukért és mióta a
világra jöttem minden kisebb-nagyobb sorscsapásért, ami érte.

Hét évesen árvultam el és kerültem a nagyszüleim gondozásába, akik
azon nyomban bedugtak egy bentlakásos, katolikus iskolába, csakhogy
minél kevesebbet kelljen velem foglalkozniuk. Gyűlöltem azt a helyet.
Hideg, szürke, irdatlanul nagy és barátságtalan volt. Az apácák, akik
tanítottak, és neveltek bennünket, sok tekintetben hasonlítottak az
épületre. Éppoly hidegek, szürkék és barátságtalanok voltak, csak
mindezek mellé még csatlakozott a szigorúság és a gyermekek iránti
gyűlölet. Legalábbis én így éreztem. Amikor csak tudtam, ellentmondtam
nekik és úton, útfélen mindenféle kis és nagy csínyt elkövettem, hogy
borsot törhessek az orruk alá. Pedig míg be nem dugtak abba a szörnyű
helyre, jól nevelt és csendes gyermek voltam. Ki akartam rúgatni magam,
de csak nem sikerült. Mint később megtudtam, a nagyszüleim kemény
pénzösszegeket fizettek az iskolának, rosszalkodásaim kárpótlásául. De
ahogy teltek az évek, lecsendesedtem és hagytam, had formáljanak
olyanná „Jézus menyasszonyai” amilyenné csak akarnak. Már-már
mintatanuló lett belőlem, aki sosem késik, mindig megírja a leckéjét és
a szorgalmikat, aki szorgalmasan imádkozik és soha még egy rossz
gondolata, sincs. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy minden
percben azért imádkoztam, hogy kibírjam a következő napot, és hogy
valamikor adassék olyan lehetőség, amikor megszökhetek. Mert meg
akartam szökni, mindennél jobban akartam.

Aztán eljött várva várt pillanat! Ekkor tizenöt éves voltam. Egy
éjjel tűz ütött ki a könyvtárban, és míg mindenki oltotta a tüzet,
menteni próbálta az életét és az intézményt, én megszöktem. Nem volt
nálam semmi. Se pénz, se élelem, se iratok, semmi, csak a ruha, ami
rajtam volt, ami egy fehér kardigánból, egy hosszú ujjú blúzból, egy
fekete szoknyából és cipőből ált. Tél volt, az évszakhoz képest lengén
voltam öltözve. De nem bántam, így is megfelelt, mindegy volt minden,
csak az számított hogy szabad vagyok. Addig járkáltam fel-alá a
városban, míg már nem éreztem a lábaim a fáradtságtól. Lefeküdtem egy
padra és elaludtam. Mikor felébredtem, selyemhálóingben feküdve, puha
ágyban, egy kastélyban találtam magam. Rögtön tudtam a berendezésről, a
falakról és arról az áporodott szagról, ami a szobában keringett. Jól
gondoltam, egy kastélyban ébredtem, ahova – mint az később kiderült –
egy boszorkányszekta tagja hozott, annak a szektának a tagja, aminek a
tulajdonát képezte a vár is. Tetszett ez a hely. Hasonló és mégis
egészen más volt, mint a bentlakásos iskola. Itt akartam maradni,
fekete mágiával akartam foglalkozni és áldozni akartam az Úrnak és az
Úrnőnek…

Az
elmúlt két évet ebben a szektában, ebben a várban töltöttem, boldogan.
De néhány hónapja érkezett egy látogató a városba, akivel közelebbről
is megismerkedtem, és akinek az élete úgy csábít, vonz magához, mint
még soha semmi. Ez a férfi – merthogy egy férfiról van szó -, egy
vámpír. Közétek való, olyan amilyenné én akarok válni. Már továbbállt
Liverpoolból, de Ő ajánlotta a Ti zárt és nagyérdemű társaságotokat,
amelynek részesévé kívánok válni. Kérlek hát titeket, hogy adjátok meg
a lehetőséget és fogadom, nem csalódtok bennem.

Tisztelettel:

Gabrielle

Karakterleírás:
Magas, karcsú, dúskeblű, vad lány, ezüstszürke szemekkel és szőkésbarna
hajjal megáldva. Általában feketében, vörösben és bordóban jár, nem épp
a mai divatnak megfelelően és egy lépést, sem tesz a nyakában függő
pentagramma, valamint a két, csizmájába rejtett tőr nélkül. Könnyen és
gondolkodás nélkül gyilkol és eddig még nem nagyon volt lelkiismeret
furdalása. Olykor hajlamos elhamarkodottan dönteni, de tetteiért
vállalja a felelősséget.

_________________
A Darkmoon kastély fővámpírja. 1009 éves, remek párbajvívó és csak egy kicsit szadista... Tanítványokban bővelkedik: Hinda, Christin, Pandora, Talina, Sabine, Aurelia, Elizabeth jelenleg az élő tanítványok gárdája. A mestere Raymond.