Üdvözletem!



Elizabeth
Messon vagyok, 17 éves, ember. Történetem a következő. Szó szerint
cirkuszban születtem. Szüleim artisták voltak, s itt is ismerkedtek
meg. Anyám, Cathrine elbűvölő asszony volt. Kedves természetű jámbor
teremtés, mondták sokszor. Rengeteget mosolygott. Emlékszem kiskoromban
mindig azt mondta: „Ha lelked nem is szíved mindig mosolyogjon, mert
lehet, hogy egy mosolyod, más arcára csal egy újat.”. Gyönyörű nő volt,
telt ajkakkal, dús keblekkel és megbabonázóan szép, kék szemekkel.
Göndör fürtjeim is tőle örököltem. Apám, Dorian is remek ember volt.
Egy nap, egy elveszett kisfiúnak kereste a szüleit, anyám, pedig az
elkeseredett szülőknek kereste a gyermekét. Aztán a tömegben meglátták
egymást, és tudták. A szülők távoztak, ők, pedig beszélgethettek. Apám,
anyám mosolyába szeretett bele, anyám pedig, apám humorába, és hatalmas
szívébe. Hát így lettem én. Alighogy megszülettem, a nagyszüleimhez
kerültem, mondván a cirkusz nem gyereknek való. Szüleim nem értettek
egyet. Egy év kemény harca után, visszakerülhettem valódi szüleimhez.
Állítólag nagyon csendes baba voltam, ritkán sírtam, még ritkábban
hisztiztem. Az elmondások alapján, igen könnyen tanultam, persze
szüleimnek köszönhetően. Nekik valahogy sikerült, egy jól működő
családot, munkát és minden mást rendbe tartani. Nagyszüleimmel is sokat
találkoztam és beszélgettem. Tudni kell rólam, hogy ha valamit imádok
az, az írás, és az olvasás. Mivel a cirkuszban nem igazán van gyermek,
nem is voltak korombeliek, akikkel barátkozhattam volna. Nagyanyám
kitől nevemet örököltem, minden vasárnap küldött nekem egy új könyvet.
Kiskoromban meséket, nagyobb koromban történelmi, és egyéb stílusúakat.
Én pedig, minden héten alkottam, szabadjára engedve fantáziámat. 15
évesen, minden más lett. Édesanyám és édesapám egy tragikus balesetben
életüket vesztették. A kötelek elszakadtak az egyik gyakorláson, és a
háló még nem volt a helyén. 15 métert zuhantak. Egymás karjaiban haltak
meg, a szemem láttára. Addigi életem, s minden egyebem megtört.
Nagyszüleim magukhoz vettek volna, de én a cirkuszt választottam. Ott
nőttem fel, mindent tudtam, hát maradtam. Írásaim, melyek a gyönyörű, s
negédes életről szóltak, elvesztek. Helyettük jöttek a keserű, mégis
üdvözítő halálról ismertetők, s persze a gyász. Ha gyászol valaki
feketét, visel. Én is ezt tettem. Szemem fényének csodája elveszett már
nem ragyogtam. Napról napra keltem, köszöntöttem gyászomat, melyet
egyszer sem vettem le magamról. Aztán egy forró nyári estén, amikor
Magyarországon, voltunk egy közeli erdő mellett, elmentem sétálni, a
fellépés után. A társulat nem aggódott, tudták, hogy tudok vigyázni
magamra. Már nagyon a sűrűben jártam, mikor valaki elém állt, és
mosolyogva üdvözölt. Bemutatkozott, és azt mondta, körbevezet az
otthonában. Én meg csak hagytam. Jeremy, mert így hívták, nagyon kedves
és udvarias fiú. Rengeteget beszélgettünk. Pár este alatt,
elfelejtettem egy éves gyászomat. Egyik éjjel elmondta, hogy Ő
valójában, nem ember, hanem vámpír. Azt hittem viccel, és kinevettem.
De komoly arcát látva, abbahagytam. Minden este eljött. Újabb és újabb
dolgokat tudtam meg róla, és a vámpír-társadalomról. Jeremy nagyon
békés lény volt, szerette a csendet, a nyugalmat. Így jól kijöttünk.
Beleszerettem. És ő is belém. A cirkuszt otthagytam, és Jeremy-vel
kezdtem élni. Először nehéz volt megszoknom, hogy éjjel élünk, nappal
alszunk, de sikerült. De persze nem lettem vámpír, nem tett azzá, mert
szerinte előbb meg kell, leljem a magam útját. Bevallom igaza, van. Így
most egy évig voltunk együtt, és most egy éve, hogy már vége van.
Elment, mert akarta. Hagytam, mert így kellett legyen. És most, Rád
találtam. Szeretnék csatlakozni hozzátok, remélem lesz rá lehetőségem.
Ha harcolnom kell, harcolok, ha békét kell, teremtsek, megteszem. Nem
vagyok könnyű eset, de lehet szeretni.



Kinézetem:
Átlagos súlyú vagyok, nem magas, de nem is alacsony. Göndör fürtjeim
vörösek, szemem smaragd. Feketében járok, sminket keveset használok,
szögeses dolgokat karkötők, nyakörvek szívesen veszek magamra.
Gyűlölöm, ha valaki önimádó, és eléggé zárkózott vagyok. Nincs nagy
szám, ugyanakkor, makacs és önfejű teremtésnek születtem. Betörni nehéz
dolog, de ha valakinek sikerül azt nagyon megszeretem.

Tisztelettel

Elizabeth Messon