Danny Retor

**Agatha Ravenna Moon** · Téma: Danny Retor 2008-03-02, 19:48

1982-ben
járunk, egy kis falusi viskóban, egy forró nyári estén. Az éj csendjét
egy fáradt nő sikolyai törik meg. Hosszú órák múlva, végre kinyílik az
ajtó, és kilép rajta egy nő.

- Gratulálok. Egészséges, fia született.-

A férfi, akihez beszél, hebegve szólal meg.

- Hát fiam lett? Fiam lett, emberek fiam lett!

Hát
így kezdődött. Ekkor születtem meg én, Danny Retor. Nevem nagyapámtól
örököltem. Anyám, Suzanne, ápolónő volt, apám Michael pedig
könyvkiadóként dolgozott. Már egyikük sem él, sajnálatos módon.

Mikor
megszülettem, elmondták, hogy egészséseg fiúgyermek jött a világra,
apám az örömtől, berohant anyámhoz, és csak csókolgatta, ölelgette őt,
meg engem is. Soha nem voltunk gazdag emberek, de szüleimet, és ahogy
szerencsére engem sem, sosem érdekelte a pénz. Mindig megéltünk
valahogy. Voltak, jobb és rosszabb idők is.

Emlékszem,
az egyik ilyen idő, óvodás koromban volt, mikor is kivettek az
intézményből, mert nem volt miből fizetni azt. Így nem igazán voltak
barátaim. Nem is bántam, elvoltam anyámmal, és apámmal, akiket imádtam.

Mivel
a többi gyerekkel, ellentétben, nekem nem volt dolgom, ezért, időm nagy
részét rajzolással ütöttem el, vagy segédkeztem az otthoni teendőkben.
Ez így volt helyes.

Első iskolanapomba
merülünk. A felsőbb évesek, jönnek felém. Sosem voltam erős alkat,
inkább az a vézna kisfiú, aki csont és bőr. Így könnyű volt elvenni
élelmem, megalázni, bántalmazni. Akárhogy is a gyerekek kegyetlenek.
Persze, a gyengébbek, mint én, nem szóltunk, nem akartunk még nagyobb
bajt. Szóval a felsőbb évesek. Igen. Jönnek, kicsavarják a karom.
Szemeimbe könnyek szöknek a fájdalomtól. Csúfolnak, nevetnek rajtam.
Durván ellöknek. Aztán megijednek valamitől, és elszaladnak. Felkelek,
és megfordulok. Ott áll, az árnyékba burkolózva, egy magas, izmos, erős
férfi. Elindulok felé, és lehajol hozzám. Letörli a koszt a ruhámról.

-
Ne félj, nem hagyom, hogy még egyszer bántsanak. Te jó gyerek vagy
Danny, nem ezt érdemed. De arról, hogy mi találkoztunk, nem
beszélhetsz. Megígéred nekem?

- Igen, meg, köszönöm.

Válaszoltam,
hebegve, azt sem tudván, milyen titkot kell, hordozzak, milyen
szörnyűséget, amiről nem beszélhetek, senkinek. De betartottam a
szavam.

Anyámról, eközben kiderült, hogy
egy rosszindulatú, daganatot hordoz, az agyában, egy tumort. Mikor már
a végét járta, minden nap, bementem hozzá a kórházba, azt hazudván
neki, hogy a fiával, nincs semmi baj, az iskolában minden rendben. Ez
már 8-ban történt. Anyám, sokáig küzdött a rák ellen, nagyon erős nő
volt, de sajnos a tumor erősebb volt nála. Egy hideg, téli napon érte
el a vég. A temetésen mindenki sírt, aki jelen volt. Apám, nagyszüleim,
de azt hiszem én, zokogtam a legkeservesebben. Imádtam anyám. Hisz ő
maga volt a jóság, nem lehet mást mondani. Tőle örököltem minden jó,
tulajdonságom. El sem tudtam képzelni nélküle, hogy lesz tovább.

Az
általános iskolaévek, hamar elszálltak, ahogy az lett, nem bántalmaztak
többet a nagyok, mert valaki mindig megvédett tőlük, bár én nem láttam
soha, hogy ki. De talán jobb is volt így.

Apám,
anyám elvesztésébe, mondhatni beleőrült, belebetegedett. A munkájából
kirúgták, így nekem kellett pénzt keresnek. Három állás, mellett tudtam
csak, eltartani, őt is meg magamat is. Iskolázásomat, nagy
szerencsémre, nagyszüleim fizették.

Művészetibe
mentem tovább, ahogy anyámnak megígértem. Örültem is neki. Őrangyalom,
itt is vigyázott rám. A férfi, akinek kilétét mindig homály fedte
előttem, folyton a sarkamban volt, nem engedte, hogy bajom essék. Nem
értettem miért teszi, de megbecsültem. Itt már sokkal több barátom
volt. Edzeni kezdtem magam, így jóval férfiasabb kiállásom lett, a
lányok odavoltak értem, de nekem egyik sem kellett. Mindegyik ugyan
olyan volt. Pénzéhes, rózsaszín ruhákba járó, érzelemmentes dög. Nekem
más kellett. Egy olyan ember, aki megért, aki tudja mi az a fájdalom,
aki mellett az lehetek, aki vagyok. Danny a jó gyerek. Ez
tulajdonképpen, még általánosból, megmaradt gúnynév, de büszkén viselem.

Aztán
3. kos koromban, apámat is elvesztettem. Agyvérzést kapott és meghalt.
Otthon voltam, hívtam a mentőket, de mire kiértek, már egyedül is meg
tudtam, állapítani, hogy apám szíve, többé nem dobban, elhagyta-e
világot. Anyám mellé temettem, és a gyászba vetettem magam. Ez az
iskolában is megmutatkozott. Egyre zordabb képeket festettem, halálról,
végről, pusztulásról. A tanáraim minden aggodalma ellenére, is csak
hatottam magam. Más, már idegroncs lett volna, de én csak folytattam.

19éves
koromban, lett vége mindennek. Találkoztam, egy olyan lánnyal, akinek a
lelke, az enyém párja volt. Lucy gyönyörű lány volt, telt idomokkal,
megértő, ám vérző szívvel. Beleszerettem, mi tagadás, és azt mondta ő
is belém. 3 évig voltunk együtt. Már eljegyeztem, mikor elmondta, hogy
megcsalt, nem is egyszer, és nem is egy emberrel. Összetörte a szívemet.

A
halálba akartam menekülni, ahogy csak lehet, minél messzebb, el
világtól. Halálomat terveztem. És véghez is vittem volna, 22. ik
életévemet betöltő estén. Kezemben szorongattam a pengét, egy sarokba
bújva védtelenül. Már folyt a vér a kezeimről. És mikor már
homályosulni, kezdett a világ, újra megláttam. Megragadott, és elvitt.
Elvesztettem az eszméletem. Éjjel keltem. Rengeteg kérdés
foglalkoztatott, főleg az, hogy miért is élek még.

Mindent
elmondott. Magáról, a fajtájáról, más fajtákról, mindenről. Egy
boszorkány mondta, neki, hogy vigyáznia kell rám, egészen, addig, míg
el nem veszem életem. Vagyis megpróbálom, hisz megmentett. Azt mondta,
ne ezt a halált válasszam, van ennél, jobb is. Tudtam, mire gondol, így
kutatásba kezdtem, mert ő nem tehetett vámpírrá.

Rád
találtam Agatha, Rád, és Darkmoonra. Remélem, beengedsz magatok közé,
és remélem, választhatom a jobb halált, hogy tovább élhessek,
vámpírként.

Érzelmes ember vagyok, nem tagadom, még férfiként is. Megvetem, az egyészakás kalandokat, legalábbis nem szívlelem őket.

Hosszú
barna hajam, van és szemem, szeretem a karomgyűrűket, és jól bánok a
pengés fegyverekkel is. Különösen kedvelem, a köpönyeget, és a
kardokat.

Danny Retor

_________________
A Darkmoon kastély fővámpírja. 1009 éves, remek párbajvívó és csak egy kicsit szadista... Tanítványokban bővelkedik: Hinda, Christin, Pandora, Talina, Sabine, Aurelia, Elizabeth jelenleg az élő tanítványok gárdája. A mestere Raymond.