Christin White

**Agatha Ravenna Moon** · Téma: Christin White 2008-03-02, 19:26

Christin White

[b]A
nevem Christin White. 1374-ben születtem egy Párizs melletti kis
faluban, hogy pontosan hol, azt soha az életben nem sikerült
kiderítenem, de nem is voltam kíváncsi rá. Valódi szüleimet nem
ismertem, egy éves koromban elszakítottak tőlük. Vámpírok neveltek fel.
[/b]

[b]Agatha,
nevelőanyám úgy mesélte, hogy a szüleimet holtan találta, és engem
kimentett a roskadozó házból. Mivel abban az időben nem volt ritka,
hogy a szülők váratlanul, valami betegségben elhaláloznak, hittem is a
szavának, egészen addig, míg egy heves vitánk alkalmából el nem
ejtette, hogy ő ölte meg őket.[/b]

[b]Ekkor gyűlöltem meg először.[/b]

[b]Apám,
Damien White, kinek a nevét viseltem, soha egy ujjal sem nyúlt hozzám,
a nevelésemet Agathára bízta. Talán jobban jártam volna, ha az ő kezei
között kell felnevelkednem.[/b]

[b]Csak
hét éves voltam, amikor először megelégeltem a folyamatos veréseket.
Anya előszeretettel hagyott rajtam lassan gyógyuló, fájdalmas sebeket,
ha egy rossz szót szóltam hozzá. A napot jóformán soha nem láttam,
anyám megkövetelte, hogy mellette legyek. Mikor már elég érett voltam,
előszeretettel hangoztattam, hogy inkább egy kutyát vehetett volna,
mint gyereket, és ő ezekre a szavakra mindig előszeretettel vert meg,
vagy zárt be a szobámba.[/b]

[b]Húsz
éves koromban, amikor már lemaradtam olyan gondokról, mint a többi
korombéli lány, aki férjhez ment, gyereket szült, és próbálta a
pulyákat felnevelni, az életem egy csapásra megváltozott. Bár a
halandó, egyszerű és egyhangú élet soha nem vonzott, csak a rövid
szerelmek, balhék, a várost felverő vidám kacagások, megéltem volna
ezekkel. De anyám úgy döntött – a beleegyezésem nélkül, természetesen –
hogy hozzá hasonló vámpírrá tesz. [/b]

[b]Hiába
tiltakoztam, egy halandó ereje nem vetekedhetett egy közel négyszáz
éves vámpíréval. Damien azon a napon nem volt otthon, nem kérhettem
tőle segítséget. Anya egyébként is zabos volt rám, mert ismét a
szeretőm ágyából kellett kirángatnia, hogy hazamenjek. A férfit előttem
ölte meg – mondanom sem kell, hogy ezek után egyetlen porcikám se
vágyott rá, hogy vámpír legyek, akkor sem, ha a pasimat nem akartam egy
életen át megtartani magamnak. Az ágyban jó volt…[/b]

[b]Hogy
hogyan váltam vámpírrá, szerintem nem kell bemutatni. Hosszú, fájdalmas
folyamat volt, és talán anyám még rá is segített, hogy nehezebb legyen.
Miután átváltoztam, néhány éjszaka után újrakezdődtek a tortúrák. Anya
pusztán nevelési szándékkal blokkolta a sebeimet, zárt be a szobám
helyett a kúriánk alagsorán lévő cellák egyikébe. Ha már vámpír voltam,
kibírtam a kínzásokat. Ha épp nem veszekedtünk, akkor nyugodtan,
békésen éltünk egymás mellett, olykor elnevetgéltünk, vagy együtt
mentünk vadászni. Nem nézte rossz szemmel a vadászati szokásaimat, csak
nevetett rajtuk. De egyszer, egy komolyabb kihágásom után egy
vasszögekkel kirakott övet tett a derekamra, és felizzította. Bezárt
egy cellába odalent. Hogy mi volt ez a kihágás, már nem emlékszem
pontosan. Csak azt tudom, hogy a büntetés letelte után úgy döntöttem,
nem maradok többé vele. Apám még előttem lépett le, magunkra hagyva
minket. Megpróbáltam megkeresni.[/b]

[b]Ahogy
kiléptem a „védelmező” anyai szárnyak alól, egyik balhéból a másikba
keveredtem. Már akkor is egymással vetekedtek a vámpírkastélyok,
kisebb-nagyobb klánok ölték egymást, és én csatlakoztam az egyikhez.
Pechemre egy vesztes csapathoz. Mikor tagjait lemészárolták, engem csak
a nőiességem mentett meg. Igen, az ágyban én is jó voltam mindig…
Néhány évet rabszolgaként töltöttem, majd az első adandó alkalommal,
egy idősebb vámpírral, Raphaellel léptem meg. Ez, minden kötelességem
mellett szerencse is volt, hiszen befogadott a háremébe. Nem állt
szándékomban lelépni onnan, közel fél évszázadot töltöttünk együtt, és
a testiségen felül egy kicsivel több is volt köztünk, de mikor ráuntunk
egymásra, következhetett a többi balhé.[/b]

[b]Jártam
a világot, Franciaország hamarosan unalmas terep volt számomra. Nem
neveltem tanítványt, nem tartottam rá igényt. Csak éltem a világomat.
Bejártam Angliát, Írországot, majd áthajóztam Amerikába, mikor a
földrészt kezdték betelepíteni. Kivettem a részem az indiánok
irtásából, a betelepedő vámpírok között elsőként emeltettem magamnak
kastélyt, amit nem is sokkal utána le is romboltak. Menekültem, néha
fogságba estem, de mindig kivágtam magam belőle. Amerika sokszor volt
hangos Christin White rettegett nevétől, én pedig élveztem a
rivaldafényt. Előszeretettel vadásztam bálokon, kaszinókban, bárokban,
a nyomornegyedeket azonban mindig elkerültem. Nevettem, ha a halandók
kezdetleges pisztolyokkal lőttek rám, és nem szégyelltem felfedni
előttük vámpír-mivoltomat. [/b]

[b]De
a szórakozás véget ért egyszer. Százötven évvel ezelőtt visszatértem
Európába, és ismét belecsöppentem a kastélyok harcába. Becsületemre
legyen mondva, hogy nem hagytam magam. Egy maroknyi kis csapattal,
néhány újonccal egy klánt alapítottam, aminek az élére álltam.
Hamarosan fel is építtettük a Gallowsraven kastélyt, csak egy
városnyira a fényűző Darkmoontól.[/b]

[b]Ezt
a kastélyt imádtam, de nem tudtam róla, hogy anyám a szomszédságban
lakik. Nem voltam hajlandó a békülésre, nagyon sokáig. Elvoltam azzal,
hogy az újoncokat törjem be, és néhány tanítványt, kísérleti
szempontból fogadtam is, de soha nem volt a kedvenc időtöltésem az
efféle felelősséghez ragaszkodni. [/b]

[b]Nem
is olyan rég történt, hogy a tündék, akik már néhány évtizede a közeli,
Farrownak nevezett erdőben gyülekeztek, tudtunkra adták ottlétüket, és
hogy mennyire nem tetszünk nekik. Máig nem értem, hogy miért piszkáljuk
ennyire a csőrüket, de ha már így történt, akkor felveszem a kesztyűt
velük szemben… főleg, miután ki kellett békülnöm anyámmal is, ha élni
akartam, hiszen Gallows kastélya nem volt képes ellenállni a
tündeseregnek. Azóta a kis tündécskék bánhatják, hogy a közelembe
kerültek… [/b]

[b]Röviden rólam: [/b]

[b]A
szemem világoskék, majdnem fehér, a hajam hosszú és szőke. Az alkatom
nőies, kellően domborodik ott, ahol kell, és a férfiaktól (olykor
nőktől) nem is tagadom meg őket. Előszeretettel viselek fehér vagy kék
ruhákat, de hangulatomtól függően bármilyen színt hajlamos vagyok
felvenni. Általában rövidnadrágot és toppot hordok. Sabine keze
munkáját dicséri, hogy a hátamon egy ágaskodó, arannyal kiöntött
tigrisminta látható, és nem is olyan rég egy nyakláncot is kaptam tőle
(nem levehető változat.) A szemeim szinte mindig vidáman csillognak,
olykor különösen bosszantó egyén tudok lenni, de élvezem.[/b]

_________________
A Darkmoon kastély fővámpírja. 1009 éves, remek párbajvívó és csak egy kicsit szadista... Tanítványokban bővelkedik: Hinda, Christin, Pandora, Talina, Sabine, Aurelia, Elizabeth jelenleg az élő tanítványok gárdája. A mestere Raymond.