…Kinyitottam
szemeimet és körbe pillantottam. Egy szobában feküdtem egy hatalmas
baldahinos ágyon. A falon arcképek festményei csüngtek, mellettem az
ágy szélén pedig egy gyönyörű, mégis félelmetes külsejű nő ült. Amikor
pillantásomat rávetettem rám mosolygott. Na, így még félelmetesebbnek
tűnt. Nem is mosoly volt mi arcán elterült, inkább vérszomjas
vicsorgás. Ám hangja nyugtatóan hatott idegeimre, amikor megszólalt.:
-Nyugodj meg, nem foglak bántani! Az én nevem Doris Sollya, és
boszorkány vagyok. Atyám régóta figyelt téged, látta, hogy van benned
valami, ami által jó boszorkány válhat belőled. Feljegyzéseket
készített rólad, és más boszorkányjelöltekről, akiket segíteni akart.
Sajnos azonban pár napja megtámadták a kastélyunkat, apámat megölték,
nekem pedig menekülnöm kellett. Az iratok megsemmisültek, apám utolsó
szavai a neved volt, és, hogy keresselek és tanítsalak. Sajnos valahogy
támadóink kezébe jutott egy lista az összes boszorkánytanoncunknak a
nevével, és mindegyiküket kiirtották, családjukkal együtt. Egyedül
téged találtalak meg élve. Most kérlek mesélj magadról, mit láthatott
benned apám, aztán meglátjuk mire jutunk.

Én azonban ahelyett, hogy egyből beszélni kezdtem volna, előbb kérdeztem.
-Most hol vagyunk?
-Londontól nem messze egy erdőben elrejtett kastélyban.
Csak néztem rá, hogy tudtak elrejteni egy egész kastélyt egy erdőben, de aztán vállat vontam és beszélni kezdtem.:
-Nos, a nevem Celestra Mordan, és 18 éves vagyok. Gondolom az unalmas
részek nem érdekelnek, tehát igyekszem lényegretörő lenni.
Szavaim hidegen csengtek, hisz sosem voltam egy kedves, barátkozó típus. Folytattam:
-Átlagos gyermekkorom volt, azt leszámítva, hogy halottakkal
társalogtam. Az iskolában különc voltam, de nem is bántam, hogy nem
szerettek, én sem voltam kíváncsi senkire. Éltem a magam kis
szellemvilágában. Szüleim mit sem tudtak róla, egyszer mondtam nekik
még az elején, hogy van valaki a szobámban, akinek fel van szakítva a
mellkasa, de persze ők nem láttak senkit, melegen magukhoz szorítottak,
és vigasztaltak, hogy biztosan csak rémálom volt. Csakhogy nem az volt.
Végülis sosem bántottak, vagy ha egy gonoszabb próbálkozott, akkor a
barátaim megvédtek. Sokat segítettek átvészelni a többi gyerek
bántásait és más egyebet. Amióta megtanultam olvasni, imádom a
könyveket, és rengeteget olvasok főleg természetfeletti lényekről és
képességeikről. Később elkezdtem verseket írni. „Azon” az elátkozott
éjjelen is azt tettem. Ültem az íróasztalom mögött és írtam. Teljesen
belemerültem, ám amikor ránéztem a lapra, csak ennyit láttam
rajta:-Fuss,menekülj!

Akkor azonban már késő volt. Át szaladtam szüleim szobájába és amit
láttam elborzasztott. Két vámpír szívta édesapám vérét, aki már fél
lábbal a túlvilágon volt, anyám pedig már holtan, széttépett nyakkal
feküdt a földön. Csak álltam az ajtóban és földbe gyökereztek a lábaim.
Aztán valaki hirtelen lefogott hátulról és becipelt a szobába, majd
odavetett eléjük. Ő nem volt vámpír, és mégse bántották. A vérszívók
azonnal a nyakamba haraptak aztán csak az ember undorító kacagására
emlékszem és hogy lehunyt szemmel üvöltök a nyakamba hasító
fájdalomtól. Amikor újra kinyitottam a szemem csend volt. Felálltam és
körülnéztem. A két vámpír összeaszott teteme feküdt mellettem, nem
messze tőlük pedig az emberé. Aztán megpillantottam szüleim szörnyű
holttestét és elájultam. És most itt vagyok.
A nő rám mosolygott.
-Én hoztalak ide. És most már értem miért nézett ki atyám téged.
Hatalmas erő lakozik benned, és ránk vár a feladat, hogy előhozzuk
belőled.
Rám kacsintott. Tudtam, hogy kemény idők várnak rám, de nem riadtam
vissza. Egy éve tanított már sajnos főként elméletet. Minél jobban
belemerültem a mágia világába, annál jobban éreztem, hogy lelkemet
uralni kezdi a gonoszság. És mivel tanítóm is szinte csak fekete mágiát
tanított, ez idő alatt természetem még durvább lett, és ezen nem is
csodálkozom.

A szellemekkel mai napig tudok kommunikálni, és rengeteget tanultam.
Tanítómmal épp a varázsgömbök használatának kitanulását akartuk
elkezdeni, amikor egyik éjjel szörnyű zsivajra ébredtem. Kinéztem az
ablakomon, és láttam, amint mesteremet máglyára feszítik, és láttam,
amint meggyújtják alatta a rőzsét. Szívemben mély fájdalommal, de
tudtam menekülnöm kell. Forró könnycseppjeim patakokban folytak végig
az arcomon. Soha senkit nem szerettem így, mint Doris-t. Tudtam sietnem
kell, volt egy titkos alagút a kastély alatt, ami kivezetett az erdőn
túlra. Megmenekültem a haláltól. Sokat beszélgettünk tanítómmal, mi
lenne, ha történne vele valami, ezért tudtam hova kell mennem. Meg kell
találnom a Castle of Hex-et és ott fejleszthetem tovább tudásomat.


Belső
tulajdonságaim: Tombol bennem a gonosz energia, és csak arra vár, mikor
törhet ki belőlem. Nem vagyok túl barátkozó típus, sőt inkább magányos
alkat vagyok.


Külső
tulajdonságaim: Hosszú szőke hajú, kék szemű nő vagyok, magas vékony
testalkattal. Teljesen átlagosan öltözködöm, kivéve ha rám tör a
különcködés…

Celestra Mordan