Armand



A
nevem Armand, 994-ben születtem Észak-Franciaország egyik erdejében.
Születésem körülményei igen csak szokatlanok voltak, hisz szüleim
vándortársulata egyik kocsijában születtem. Sajnos édesanyám belehalt a
szülésbe, de engem szerencsére sikerült megmenteniük. Édesapámnak, azon
az estén szíve szakadt meg, ugyanakkor örült hogy fia egészséges.
Sokáig nem tudta megbocsájtani magának, hogy hagyta feleségét meghalni.
Az eset után, komor és vészjósló alak lett, ellentéte korábbi énjének.

Az
évek múlásával sem enyhült gyásza, sem fájdalma. A társulattal
maradtunk, egy nagy családot alkottunk mindannyian. Színészekkel nőttem
fel, családommá váltak, így nem meglepő, én is az lettem. Gyermekkorom
egészét kitöltötte, az utazások különféle falukba, városokba és a
különböző szerepek tanulása. Élveztem eljátszani szerepeket, próbákon
sokszor besegítettem, de igazi színpadon még nem léphettem fel, ugyanis
túl fiatal voltam. Ámulva néztem a kocsiból, ahogyan társaim előadják
magukat a közönség előtt, a mimikákat, gesztusokat, mind megfigyeltem
és később betanultam. Szerettem ezt az időszakot, talán életem
legörömtelibb évei voltak, ahogyan a kitanultam a férfi szereplők
szövegeit, mókáztam családommal. Sajnos akkoriban, nem sokra tartották
a színészeket sőt, semmibe vették őket. Nem volt sok pénzünk,
számtalanszor éheztük, de amink volt, mindent megosztottunk egymással.
Azonban a nyomorúság nem tartott minket vissza, a közönség örömteli és
csodálkozó tekintete éltetett minket.

Végre
valahára eljött a 16. születésnapom. Eljött az ideje hogy én is
fellépjek, rengeteget gyakoroltam, próbáltam, még álmomban is a
szöveget duruzsoltam. Az egyik kisebb városban volt a nagy előadás.
Izgultam, persze hogy majd kiugrott a szívem, hisz erre vágytam már
gyerekkorom óta. Apám óvra intett, ne éljem bele túlságosam magam, mert
nagyot fogok csalódni. Persze mint mindig hidegen hagyott mit beszél,
a sikerre áhítoztam. Ment minden tökéletesen, mikor elkezdett szakadni
az eső. Hatalmas vihar keletkezett, a sátrakat szétfújta, a fákat
kicsavarta a szél. Nem volt választásunk, az erdőbe kellett
menekülnünk. Egy barlangban találtunk menedéket és éjszakáig ott
maradtunk. Egyszer csak egy női alak jelent meg a fák között. A vihar
ekkora már elmúlt s a hold fénye világította meg az esőázott erdőt.
Ahogy közeledett a nő, egyre jobban kirajzolódott alakja. Csodás barna
bőre, hosszú, selymes haja hátára simult. Szemei smaragdzöldek voltak,
s kecsesen, riszálva közeledett felénk. Mély, földöntúli hangon szólalt
meg. Kirázott a hideg ahogy a csodás kreatúrát figyeltem, azonnal
belézúgtam. Azt mondta szivesen társulna hozzánk, persze azonnal
beleegyeztünk. A neve Aliyah, többet nem árult el magáról. Rejtélyes
nő volt és igen buja. Már akkor kacérkodott velem, persze 16 éves
fejjel állandóan utána kullogtam. „Problémái” voltak, azt mondta
allergiás a napfényre, úgyhogy az előadásokat estére tettük. Csodásan
alakult minden, szívemet már akkor neki adtam. Az egyik előadásunkon
elzavartak minket, azt mondták Aliyah egy vérszívó démon, aki népeit
gyilkolta. Társaim számon kérték és el akarták zavarni, de én nem
hagytam. Kiálltam érte és végül beleegyeztek hogy maradjon. Teltek
múltak az évek, Aliyah-val igazi párt alkottunk. Egy nőre sem néztem,
csak ő létezett nekem. Aztán 24 éves koromban, átutaztunk Angliába ahol
egy nagy műsor kiséretében bemutatkoztunk. Balszerecsénkre a hír hogy
Aliyah vámpír, oda is eljutott. Égő fáklyákkal és vasvillákkal támadtak
ránk, szétválasztottak minket. Alyiah-t kikötözték és máglyára
vetették. Hiába volt vámpír, ennyi emberrel nem tudott szembeszállni.
Amikot a tűz fellobbant, kihurcoltak és szerelmem elé dobtak, hogy
lássam miként hal meg. Hallottam sikolyát, láttam égő húsát, éreztem
szenvedését. Sírt, és csak engem nézett, ám én nem bírtam a látványt,
összeomlottam. Halálakor megfogattam hogy magam is vámpírrá válok,
hiába hogy ő megtiltotta. Felkerestem Bloodforest városát, ahol
megismerkedtem Hannah-val. Elbeszélgettünk aztán derült ki, hogy
ismerte Aliyah-t, mitöbb, utálta. Emiatt igencsak összeveztünk, míg egy
halálos sérülést nem okozott rajtam. Ekkor bukkant fel, mesterem,
Raymond, aki Hannah kérésének eleget téve vámpírrá tett. Így lettem
magam is az éjszaka teremtménye, hálás voltam érte. Azon az estén
találkoztam Agatha-val, mit ne mondjak, elég hisztis személység volt
akkoriban. Hannah, magának akart, elvitt Wintershadows-ba. Rengeteget
veszekedtünk, míg egymás nyakába nem borultunk és ágybabújtunk. Nem
éreztem megbánást, Hannah volt az eslő aki el tudta velem felejtetni
volt szerelmemet. Aznap reggel más ágyában kaptam rajta, ismét
összevesztünk. Bosszúból, én is visszacsaltam ám nem számítottam rá,
hogy Akasha ilyen mély benyomást ejtett bennem. Azt hittem
mindkettejüket szeretem, nem tudtam választanai, ám mégis választás elé
kényszerítettek. Elmenekültem, nem akartam mégtöbb fájdalmat okozni. A
városban összeismerkedtem Anthonnal, kiről később kiderült ő is
ugyanabba a csapdába esett mint én. Rokon lelkek voltunk, úgy döntöttem
nála maradok, míg tisztázódik minden. Ő nyitotta fel a szemem, hogy nem
szeretem őket szerelemből, mert Aliyah-t keresem bennük és sajnos nem
tudtam ezen változtatni. Aliyah-t túlságosan szerettem, még halála után
is. Végül megtanultam mindent, amire szükségem lehetett, és 1480-ban
elhagytam Bloodforest, útnak indultam a nagyvilágba. Visszatértem
Franciaországba, színházakba mentem, néztem miként fejlődik a
kúltúrális élet, figyelemmel kísértem az életet, haladtam a korral. Nem
tudtam megunni az előadásokat, sorra jártam a színházakba. Elhagytam
Franciaországot és Irakba utaztam, a mai Mezopotámiába. Kutatni
kezdtem, ősi vámpírok után és nagy meglepetésemre megtaláltam Aliyah-t.
Egy templomban találtam róla feljegyzéseket, teljesen ledöbbentem
rajta. 4000 éves volt, az akkori uralkodó egyetlen leánya. Az itteniek
istenként tisztelték....ez állt a feljegyzésekben. Miközben a templomot
jártam hirtelen rámszakadt (vagy rámrobbantották) a falakat és csapdába
kerültem. Itt töltöttem életem hátralévő részét, tanultam az ősi
írásokból, majd mikor elégnek éreztem az időt, kivájtam magamnak egy
gödröt és álomba zuhantam. Majdcsak 400 évig feküdtem síromban, mikor
is egy építkező kivájta a falakat. Hogy erőre kapjak éjjel, megöltem a
munkásokat és útnak indultam hogy újra felkutassam régi barátaimat
Bloodforestbe.



Jellemzőim:
Elég magas vagyok, testem arányos felépítésű. Hajam barna vagy fekete,
szemem szintén barna. Szeretem az elegáns mégis kényelmes és divathű
ruhákat. Keresem a kapcsolatokat, hacsak barátit is. Legnagyob
gyengeségem érzelmeim, még mindig a múltnak élek. Hiába látszok
kívülről törékenynek, igenis küzdök és kemény ellenfélre talál
ellenségem. Akik közel állnak hozzám egy nagyszerű barátot, viszont kik
ellenszenvet sugároznak, kegyetlen ellenséget. Gyakran keveredek
szerelmi botányokba, főleg mikor két szék közé esek.