Anne Louis Carew

**Agatha Ravenna Moon** · Téma: Anne Louis Carew 2008-03-02, 19:13

Anne Louis Carew.

Írországban
láttam meg a napvilágot 1989-ben. Gazdag családból származom és ez néha
meg is, látszik rajtam. Szeretem, ha hallgatnak rám az emberek… főleg
akkor, ha jó tanácsokat adok. Imádom a lovakat. Kiskoromban rengeteget
lovagoltam, mint ahogy ez egy jó módú és „kedves” kislányhoz illik.
Nagyon sokszor fellázadtam a szüleim ellen, mert nem engedtek
lovagolni… emiatt rengeteg büntetést is kaptam. Időközben szép lassan
elkezdtem a jó, kedves és aranyos kislányból, lázadó kisördöggé válni.
Egyre többször jártam fekete cuccokban, nem hallgattam a szüleimre, sem
azokra, akik nekem jót akartak. Már templomba sem jártam, ami nagy
veszekedést okozott… a szüleim megelégelték a viselkedésemet, és egy
bentlakásos iskolába zárattak Angliában. Igaz, jól tanultam és könnyen,
de nem változott meg a stílusom. Amikor felbukkant egy új rock-csapat,
minden vágyam az volt, hogy elmenjek egyszer a koncertjükre. Mivel
bentlakásosban voltam még mindig, nem engedtek volna el sehová és a
szüleim sem egyeztek volna bele. Teljesen letörtem. Nem tanultam,
egész nap csak a szobámban kuksoltam. Még enni sem voltam képes. Egy
este úgy döntöttem, hogy mégis elmegyek, ha törik, ha szakad. Újra
elkezdtem tanulni, azt a látszatot keltve, hogy megjavultam… elmentem a
könyvtárba és szerencsémre még kaphatóak voltak a jegyek a koncertre.
Így hát vettem magamnak egyet, és mivel másnap este volt a koncert,
igyekeztem minél többet készülni. Mivel a hajammal nem volt gond, mert
tökéletesen megfelelt az eredeti. Vagyis fekete, derékig érő, sima,
fényes hajam volt. Így előkotortam a ruhásszekrényemből mindenféle
ruhát és saját kollekciót alakítottam ki magamnak. Egy fekete harisnyát
vettem fel, amiben vörös minta volt. Fekete miniszoknyát és egy vöröses
árnyalatú topot, amit nagyon szerettem. Nem volt pántja, így magamra
kaptam egy fekete kapucnis felsőt, és felvettem a tűsarkú
–természetesen fekete- csizmámat. Kimásztam az ablakon és mivel tél
volt, majdnem megfagytam. Miközben a koncert helyszíne felé mentem
rengeteg emberrel találkoztam. Mivel a jegyem az 5. sorba szólt,
gyorsan odamentem és vártam míg megérkezik a fő szám. 3 óra hosszás
volt a koncert. Nagyon élveztem. Mielőtt visszamentem volna a suliba,
megvártam míg mindenki elmegy és igen lassan a közeli park felé vettem
az irányt. Ez volt az egyetlen éjszakám lassan 2 éve, amit egyedül
tölthettem szülők, tanárok és idegbeteg tanulók nélkül. A parkban
sétálgattam mikor megláttam egy férfit és egy nőt. A nő gyönyörű volt,
de a férfi arcát nem láttam, mert háttal állt nekem. Egyszer a nő
elkezdett futni, a férfi meg villámgyorsan előtte termett elkapta a
nyakát, beleharapott és megölte… kiszívta a nő vérét. Én ledöbbenve
álltam az utca kellős közepén, és szólalni sem tudtam. Teljesen
sokkolt, amit láttam, majd azt vettem észre, hogy a férfi előttem áll
és engem bámul. Vámpír volt. Én csak álltam és nem tudtam megszólalni.
Ő elkezdett felém hajolni. Éreztem teste hidegét. Mielőtt megharapott
volna, elhúzta a fejét és mikor kinyitottam a szemem sehol nem volt.
Nem tudom, meddig állhattam még ott, de egy örökkévalóságnak tűnt.
Hajnalra visszamentem a koliba és mivel elszöktem, kidobtak a suliból.
Újra a szüleimnél találtam magam. Nagyon sokat változtak. Rendesebbek
lettek, mint voltak. Egy kis futárfiúba beleszerettem. Drew volt a
neve. Nagyon jó barátok lettünk és ez annál több is volt… kb. másfél év
múlva nem jött soha. A városba vezető út szélén találták meg,
vérbefagyva. Minden szín kiment a testéből és ekkor jöttem rá, hogy egy
vámpír végzett vele. Sokáig gyötört a bánat, és kezdtem elfelejteni,
azt a vámpírt, akivel akkor régen találkoztam. Közben elfelejtettem
szeretni. Már csak egy nagy üresség volt bennem, ami arra vár, hogy
kiszabaduljon és újra szerethessek. Miután elzárkóztam a külvilág elől,
mert nem szerettem volna, hogy megint csalódás érjen, sokáig voltam
magányos. Ezt megelégeltem és, ha valakivel összefutottam, nem
tápláltam irántuk sok érzelmet… tárgynak tekintettem mindenkit.
Természetesen, ha valakinek baja esett vagy segíteni kellett neki,
segítettem minden erőmmel és sokszor sikerült is. Természetem ellenére
sokan megkedveltek, bár a „barátaim” közül sokan elhagytak a legtöbbjük
szeretett és megbecsült. Akik „fellázadtak” ellenem, nem értették meg,
hogy azért bánok velük így, mert csak jót akarok nekik, de majd
rájönnek idővel. Ezek után elkezdtem kutatni a vámpírok után. Újra
találkoztam egy éjszakai bárban Vele. Jonathan volt a neve. Többet nem
árult el, csak ennyit. Elment és soha nem láttam többet. Újra elkezdtem
kutatni –immár részletesebben- a vámpírok után. Megtaláltam a Te
vámpírklánodat. Szeretnék csatlakozni hozzátok. Drew halálesete
ellenére is szeretnék vámpír lenni, mivel mindig is imádtam élni, annak
ellenére, hogy a sulim miatt nem tudtam. Most szeretném bepótolni
mindezt, és ez azt hiszem, hogy csakis a Ti segítségetekkel működne.

_________________
A Darkmoon kastély fővámpírja. 1009 éves, remek párbajvívó és csak egy kicsit szadista... Tanítványokban bővelkedik: Hinda, Christin, Pandora, Talina, Sabine, Aurelia, Elizabeth jelenleg az élő tanítványok gárdája. A mestere Raymond.